Walk-in zuhany építése padlóösszefolyóval

A walk-in zuhanyban nincs tálca és nincs zuhanyajtó. A zuhany padlója burkolt, a fürdő padlójával egy szintben vagy alig eltérő szinten van, a vizet egy folyóka vagy egy pontlefolyó vezeti el, a fröccsenést pedig egy fix üvegfal fogja meg. A belépés nyitott, a zuhanytér a fürdő része marad.

Ez a kialakítás könnyebben tisztítható, mint egy kabin, és nincs benne küszöb, ezért idős vagy mozgásában korlátozott családtag számára is jó. A pontos kivitelezés viszont több munkát kér a padló alatt, mint egy tálcás zuhany.

A padlószintes zuhany padlójának rétegrendjében a lefolyó szifonja, a lejtésképző réteg, a szigetelés, a ragasztó és a lap is helyet kér. A folyókák és pontlefolyók szifonmagassága típusonként eltér, az alacsony szifonú változatok kevesebb helyet igényelnek, cserébe kisebb az átfolyó vízmennyiségük.

Ha a lefolyócsőnek a strangig vagy a csatornáig lejtenie kell, a cső hossza is számít: minél messzebb van a csatlakozás, annál több magasság kell. A felmérésen a meglévő lefolyó szintjéből és a csatlakozás helyéből számoljuk ki, mennyi hely áll rendelkezésre.

A zuhanypadló lejtését az aljzatban alakítjuk ki, esztrichhel vagy előregyártott lejtésképző elemmel, a ragasztóágy egyenletes vastagságú marad. A gyakorlatban méterenként 1,5⁠–⁠2 cm esést adunk, ez a lábnak még kényelmes, és a víz elfolyik.

Folyókánál a padló egy síkban, egy irányba lejt, ehhez nagy formátumú lap is használható. Pontlefolyónál a padló négy irányba lejt, a síkok töréspontjai a lefolyóban találkoznak, ezeket a lapnak követnie kell, ezért ott kisebb lap vagy mozaik a jó választás.

A DIN 18534-1 a beltéri felületeket a vízterhelés szerint sorolja osztályokba. A KESSEL összefoglalója szerint a kád és a zuhany feletti fal a W1-I osztályba tartozik, a nagyobb terhelésű, állóvízzel is járó felületek a W2-I és a W3-I osztályba. A walk-in zuhany padlóját ezért nagyobb terhelésre készítjük el, mint a fürdő többi padlóját.

A zuhanypadlóra kétkomponensű, cementkötésű rugalmas szigetelés vagy szigetelőlemez kerül, a gyártó rendszerébe tartozó folyókamandzsettával, sarokszalaggal és falmandzsettákkal. A falakra kenhető szigetelés megy, a zuhanyfej magassága fölé húzva. A rétegeket a burkolás előtt lefotózzuk.

1. A lefolyó vagy a folyóka beépítése, bekötése és próbája.
2. A lejtésképző réteg elkészítése és kiszáradása.
3. Alapozás, majd a mandzsetták és a sarokszalagok beágyazása az első rétegbe.
4. A második réteg felhordása keresztirányban, a gyártó által előírt vastagságban.
5. Burkolás a szigetelés burkolhatósági ideje után.

Ajtó nélküli zuhanynál az üvegfal hossza és a zuhanyfej helye dönti el, hova jut a víz. A tapasztalat szerint a 90×120 cm a legkisebb jól működő zuhanytér, kényelmesebb a 100×140 vagy a 100×160 cm. Az üvegfal 8 vagy 10 mm vastag edzett üveg, fali profillal és mennyezeti vagy fali merevítővel.

A zuhanyfejet a nyitott oldallal ellentétes falra tesszük, így a víz az üveg felé esik. A falsík alatti csaptelep és a mennyezeti esőztető zuhanyfej látványos, de a beépítőtestnek a falban hely kell, ezt a burkolás előtt szereljük be.

Panel- és vasbeton födémes házakban a födém tartószerkezet, társasházban a társasházi törvény szerint a közös tulajdon része, így a lefolyó mélyítésére nincs lehetőség. Ilyenkor két út marad: alacsony szifonú folyóka, ha az így kapott hely elég, vagy a teljes fürdő padlószintjének emelése.

A padlóemelésnél a fürdő ajtaja elé egy kis szintkülönbség kerül, amelyet burkolatba süllyesztett profillal vagy rövid rámpával oldunk meg. Az ajtó magasságát és a WC, a mosdó kiállásait is ehhez igazítjuk.